|
Sok újszülött, és apróbb hüllő felneveléséhez igen hasznos eleségállat a nagy és a kis viaszmoly. Bár nagy zsírtartalmuk miatt kifejezetten hizlaló eleségnek számítanak, állataink szívesen fogyasztják kellemes édes ízük miatt.
A nagy viaszmoly (Galleria melonella) a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (lepidoptera) rendjébe a Pyralidae család Galleriinae alcsaládjába tartoznak.A Pryalidae az egyik leggazdagabb család a renden belül, mintegy 25000 fajt tartanak itt számon.
A lepke szárnyfesztávolsága 28-35mm, felső szárnya márványos színe a világosszürkétől a világossárgáig változik. A nemek a potroh mérete és alakja alapján különböztethetők meg a legjobban: a nőstényé jóval hosszabb és vaskosabb. Fejlődése többszöri átalakuláson keresztül megy végbe. A természetben a viaszmoly a méhkaptárakban, mint élősködő van jelen, így az ott uralkodó viszonyok a legmegfelőbbek tenyésztésükhöz. A kaptárakban 27-28oC állandó hőmérséklet mellett 40-50 napos generációváltásra képesek. A lerakott 1mm hosszú fehér tojásokból a hernyók 5-8 napra kelnek ki, ekkor 1,5mm hosszúak. 4 vedlésen keresztül 18-25 nap alatt érik el teljes 24-28mm kifejlett nagyságukat. Ekkor vékony selyemfonalból gubót szőnek maguk köré, és bebábozódnak, mely 2 nap alatt zajlik le. Az átalakulás mintegy 12 napig tart, majd a kikelt lepkék azonnal párzanak. A párzás után 4-5 nappal a nőstény, megkezdi a tojásrakást, egyszerre akár 150 tojást is lerakhat, összességében egész élete során mintegy 800, egyes cikkek szerint 1600 tojást képes lerakni. Optimális körülmények között a lepkék 6 hétig élnek a méhkaptárban, tenyészetben maximum 3 hétig. A különbség oka abban keresendő, hogy a kaptárakban állandó hőmérséklet és páratartalom van.
A kis viaszmoly (Achroea grisella) lepkéje 16-19mm szárnyfesztávolsággal és 8mm testhosszal rendelkezik, a legkisebb lepkék közé tartozik. A Galleriinae alcsalád egyébként mintegy 56 fajt számlál, életmódjuk megegyezik a nagy viaszmollyal, így tartásuk is hasonló.
Aki viaszmoly tenyésztésre adja a fejét, az vegye figyelembe, hogy a hernyók jóformán bárhonnan képesek kimászni. Tenyészedénynek lekvárosüvegek, műanyag dobozok, kisebb akváriumok a megfelelők. A fából készült tenyészedényt a hernyók igen hamar kirágják, és szétszéledhetnek. Ugyanez következik be akkor is, ha nem megfelelően fedjük le az edényt. Mivel szellőzésről is gondoskodnunk kell, a szellőzőnyílást fedjük le aprószemű dróthálóval, amire a legjobb megoldás a méhészháló. Műanyag szúnyogháló nem megfelelő erre a célra, mivel könnyen kirágják. A hernyók igen jól közlekednek a függőleges felületeken, vékony selyemszálat húznak maguk után, és a legkisebb nyíláson amin kiférnek, elhagyják a tenyészetet. Ilyenkor már csak nyomaikat láthatjuk a bútorok felületén szőtt finom háló formájában, és a legváratlanabb helyekről kerülhetnek elő, kedvenc ruháinkon bábozódhatnak be. Saját kárunkon tapasztaltuk, amint a szúnyoghálót kirágó szökevények a legközelebbi gyergyatartó viaszgyertyáit tekintették tápláléknak, és pár nap alatt szinte teljesen körberágták azt, mire felfedeztük hiányukat.
A tenyészedény fő tartalma a tápanyag kell hogy legyen, melyre tojástartót, papircsövet, vagy viaszos papirt helyezhetünk ahol a hernyók szívesen bebábozódhatnak. A tenyészetben mozgó hernyók szép lassan vékony vattahálót szőnek majd az edénybe. A viaszmolyok elesége a természetben a méhkaptárakban található méhviasz, melynek elfogyasztásával károkat okoznak a méhészek számára. Otthoni tartásukra ezért leginkább a méhészektől beszerzett öreg, elhasználódott lép a legalkalmasabb, melyhez manapság sajnos elég nehéz hozzájutni. Ám ha sikerül is beszerezni, az öreg lépet mindenféleképpen kezelni kell, néhány napos fagyasztással, hogy más élőlény ne kerülhessen a tenyészetbe. Ezt elmulasztva az egész tenyészetet tönkretehetjük. Mesterséges tápanyag előállítására többféle recept létezik:
1 recept: 500g méz 500g glicerin 200g sörélesztő 200g búzacsíra 200g sovány tejpor 2Kg búzakorpa, vagy búzakorpa és zabpehely 3:1 arányú keveréke
A mézet felmelegítjük 35oC majd hozzákeverjük a glicerint és az élesztőt. Egy másik edényben összekeverjük a búzacsírát, tejport és korpát, majd hozzáadjuk a mézes glicerines elegyhez. Kézzel jól összegyúrjuk az anyagot, de sietni kell, mert ahogy az elegy kihűl, egyre nehezebb leszedni a kézről. Az elkészített tápot hűtőben, vagy fagyasztóban tárolhatjuk, de onnan kivéve fel kell melegíteni, mert a kristályos mézet a hernyók nem képesek megemészteni.
2 recept: 7 rész száraz kutyaeledelt, 1 rész vizet és 2 rész mézet összekeverünk, majd 1 napig állni hagyunk. Az anyagnak lágynak kell lennie.
3 recept: 1 doboz gabonapehelyhez 7 evőkanál mézet, 7 evőkanál glicerint, és 2 evőkanál vizet adunk, majd összekeverjük.
4 recept: 16 rész gyermek zab- vagy rizspehely, 16 rész búzacsíra, 9 rész méz, 4 rész glicerin.
Az elkészített keverékeket visszazárható nylon zacskókban könnyen tárolhatjuk a hűtőben.
Mivel a molyok a kaptárban közel teljes sötétségben élnek, ezért a fényt kerülik, ajánlatos a tenyészetet is sötétben tartani. Sokkal lényegesebb a hőmérséklet kérdése, 27-28oC az optimális, 22-24oC még elfogadható. 30oC felett a tenyészet fokozatosan kihal. A nedvesség szintén káros a tenyészetre, de a teljesen kiszáradt tápanyagot néha ajánlatos kicsit megnedvesíteni.
Egy tenyészet elindítását kezdhetjük 15-20 hernyóval is, mely az első generációváltás után akár 300 hernyót is eredményezhet. Természetesen a feletetéskor mindig hagyjunk az edényben elegendő hernyót akik bebábozódhatnak és lepkévé alakulhatnak. Amennyiben túl sok hernyó van egy helyen, lepkékkel együtt, akkor ajánlatos a hernyók egy részét kivenni és egy másik tenyészedénybe áttelepíteni, mivel a zsúfoltság, és a nyüzsgés hatására a hernyók kényszerbábozódnak. Az így átalakult lepkék kisebbek és kevésbé termékenyek, jól láthatóan visszamaradnak a fejlődésben. Amennyiben sok a báb de kevés a hernyó, a még puha bábokból könnyen kilakoltathatók az állatok feletetés céljából. Öreg léppel lehet a legkönnyebben behurcolni a viaszmoly egyik fő ellenségét a fürkészdarazsat, mely tojásait a hernyók testébe teszi. Ugyanígy vihetünk be atkákat is a tenyészetbe, melynek szintén kényszerbábozódás, majd a tenyészet kipusztulása lesz a vége.
Sajnos a tenyésztett hernyók nem raktározhatók, a hűtőszekrényben elpusztulnak. Így a tenyészetet maximum a hőmérséklet szabályozásával tudjuk lassítani, maximum 20oC-ig. Feletetésre mind a hernyókat, mind a kifejlett lepkéket felhasználhatjuk. Bár a lepkék igen lomhának tűnnek, ha megzavarjuk, a kinyitott edényből igen könnyen megszöknek, aztán csak hosszas vadászat árán lehet őket a lakásban összefogdosni. Amennyiben lepkékkel szeretnénk etetni, ajánlatos a bebábozódott hernyókat egy külön dobozban tartani, majd az átalakulás után behelyezni azt a kívánt állathoz, vagy néhány percig hűteni, és a megdermedt lepkéket szétosztani.
Előző cikkünkben már bemutattuk, hogy a viaszmoly igen magas zsírtartalommal rendelkezik. Ca/P aránya nem rossz, de az optimális értékhez mindenképpen porozni kell valamilyen vitaminporral. A legtöbb terráriumi hüllő (gyíkok, gekkók, agámák, kaméleonok) szívesen fogyasztják. Újszülött állatok nevelésekor igen hasznos, mivel kellő energiával rendelkezik, és könnyen emészthető elenyésző kitinváza miatt, de itt is tartsuk szem elött, hogy csak viaszmollyal etetve szép kövér elhízott állataink lesznek, ami korántsem egészséges állapot számukra.
B.ZS. Források: Ken Uy: Waxmonts William F. Lyon: Rearing Wax Worms ,Ohio State University Marry Stafford: Husbandry tips For Waxworms ,The Cold-Blooded News Moths of Jamaica Specie list by Pyralidae Terrárium Magazin 2001/2 Demjén Zsófia: Viaszmolyok
| |