| A hüllőtojás keltetése
Ébred a természet. A legtöbb terraristának célja nemcsak az állat tartása, hanem annak sikeres szaporítása. Ennek feltétele a tenyészpár meglétén kívül, a tojások sikeres keltetése. A hüllőtojások nagyon különbözők, ezért azokat nem lehet egységesen keltetni, nagyon fontos a faj igényeinek ismerete!
Az állatok ismertetőjében olvasható, hogy a tojásokat kivételük után inkubátorba kell helyezni. Mi is az az inkubátor? Az emberek többségének a koraszülötteknél használatos segédeszköz jut az eszébe. Vajon ebbe kell helyezni a tojásokat? Nem. Az inkubátor ebben az értelemben egy olyan keltetőt jelent, amely a tojások fejlődéséhez szükséges hőmérsékletet és páratartalmat biztosítja.
 
A hüllők tojásának szerkezete eltér a madarak tojásaitól. Lényeges különbség, hogy amíg a madarakéban van egy jégzsinór, addig a hüllők tojásából ez hiányzik. Ez biztosítja a madaraknál az embrió rögzítését, ezért a tojást a keltetés alatt forgatni kell. A hüllőtojásban nincs jégzsinór, ezért ezt a tojást nem szabad forgatni. A fejlődő embrió a tojás felső részén megtapad, és ott fejlődik.
 
 
A hüllőtojásokról mára már sok adat ismert. Ezt köszönhetjük azoknak a lelkes terraristáknak, akik feljegyezték ezeket a keltetések folyamán. Így derült fény a kudarcok, illetve sikerek okára. Fontos ismerni az eredeti élőhely adta klimatikus viszonyokat. Például, a földbe temetett tojások esetén, minél mélyebben van eltemetve, annál kisebb a hőmérsékletingadozás a nappali és éjszakai hőmérséklet között. Fontos a keltető közeg anyagának összetevője is. Egy homokos talaj hamar, és nagymértékben felmelegszik, ugyanakkor az esti lehűlése is nagyobb. A gekkóknál ismert a “tojásragasztás”. Ennél a módszernél van a tojás leginkább kitéve a környezeti hatásoknak. Ezért az ilyen tojások kevésbé érzékenyek, mint azok, amelyek fejlődése alatt közel azonos a hőmérséklet. Létezik olyan hüllő, amelyik keltető dombot épít, és folyamatosan ellenőrzi annak hőmérsékletét.
Mindezek figyelembevételével nem lehet egységesen keltetni a tojásokat. Hasznos betartani a már megismert értékeket. Az esetleges kísérletezés hozhat pozitív tapasztalatokat, de okozhat kudarcot is. A keltetők ismertetésekor általában vizes keltetőt ábrázolnak. Nemrég megjelent egy írás egy hűtőgépből átalakított keltetőről. Belegondolván, tökéletesnek látszik, hiszen a hűtőgép nagyon jól szigetelt. Ideális azoknak a hüllőtojásoknak a keltetésére, amelyek úgymond száraz perlitben keltethetők, például összes Testudo teknős. De nem megfelelő kígyók, vízi teknősök és egyes kaméleonok tojásainak keltetésére. Nagyon fontos a hőmérséklet mellett a megfelelő páratartalom! Egy hűtőszekrényt csak elektromos fűtőszállal lehet felmelegíteni, nagy térfogata miatt pedig a magas páratartalmat nem tudja biztosítani. A magassága miatt nagy a hőmérsékletkülönbség a polcok között. Ezért, akinek kevesebb a keltetendő tojása és nedvesebb keltető közeget kíván, az válassza a már nagyon sokszor bevált vizes keltetőt.
Működési elvét tekintve nagyon egyszerű. A szükséges hőmérsékletet egy akváriumfűtő biztosítja, a páratartalmat pedig az a víz, amely egyben a meleget is. A kezdeti egyszerű kivitelt a tapasztalatok finomították, célszerűsítették. A legegyszerűbb megoldásnál egy kis akváriumot egyharmadig kell tölteni vízzel, ezt kell fűteni. Ebbe kell helyezni egy kisebb akváriumot, amelybe a tojások kerülnek. A víz körülfogja a belső akváriumot. A fűtő automatikusan beállítható, így a kellő hőmérséklet elérésekor kikapcsol, majd a víz hűlésével ismét melegít. Nagyon bizonytalan, csak végszükségben jelent megoldást.
Időközben minden terrarista igyekezett finomítani a keltetőn, persze végtelenig nem lehetett, hiszen egyszerűsége az előnye. Az bizonyos, akkor működik a legbiztonságosabban, ha a víz és a légtér aránya egyharmad víz és kétharmad levegő. A vizet kell melegíteni, a tojások pedig a légtérben egy tálcán dobozokban vannak. Ezekben a műanyag dobozokban van a keltető közeg, amely körülveszi a tojásokat, ez lehet perlit és vermikulit. Mindkettő rendkívül jó nedvességtartó ásványi anyag. Hazánkban a perlit terjedt el jobban, a vermikulitot külföldön kedvelik, ott beszerezhető. A perlitnek különböző szemcsemérete kapható. Itt sem lehet egységről beszélni, van aki a nagy szeműre, míg mások az apró szeműre esküsznek. Abban is eltérnek a vélemények, hogy a tojásokat teljesen befedik, vagy csak félig süllyesztik a közegbe. (Én a félig süllyesztés híve vagyok. főszerk.) A keltető közeg nagyban befolyásolja a keltetés sikerét. A tojás fejlődése alatt lélegzik és nedvességet vesz fel. Ezért nagyon fontos a helyes megválasztás. Megfigyelhető, hogy a lágyhéjú tojások a fejlődés közben nőnek. Hihetetlen, mert nem vesznek magukhoz táplálékot, csak vizet. Például a jemeni kaméleon tojása a kezdeti 12mm-ről kelés előtt 18mm-re duzzad. A legnagyobb mértékben a vörös gabonasikló Elaphe guttata tojása nő, 10 mm-ről 20 mm-re duzzad.
 
 
Mivel a tojások külön dobozokban vannak, így egyszerre különböző nedvességigényű tojások is keltethetők, amelyek közel azonos hőmérsékletet igényelnek. Az egyik dobozban lehet görög teknős Testudo hermanni, száraz perlitben, a másikban vörösfülű ékszerteknős Tracnemys crispa elegans nedves közegben. Mindkettő keltetési hőmérséklete 30 °C. Nagy előnye még a dobozban való elhelyezésnek, hogy itt közvetlen mérhető a hőmérséklet. Így sokkal pontosabban ellenőrizhető ez a fontos adat, mint amikor az akvárium vizének hőmérsékletét mérik. A levegő áramlását segítve, a dobozok oldalaira lyukakat kell égetni melegített szeggel. Ezeken a nyílásokon kap levegőt, és természetesen légnedvességet is. Egy ilyen résbe kell behelyezni a hőmérőt vagy annak érzékelő elektródáját. Egy érdekesség evvel kapcsolatban. Míg a keltető vizének hőmérséklete 32 °C, addig a dobozban a tojásoknál mért hőmérséklet 29-30 °C. Látható, hogy akár 3 °C is lehet a különbség, ez pedig ebben az esetben nagyon sok! A görög teknős 30 °C-on 55-60 nap alatt kel ki, de 27 °C-on ez az érték 70-80 nap is lehet. Más esetben, amikor a hőmérséklet értéke az alsó határon van, vagyis a víz 29 °C, akkor lehet, hogy a tojásoknál a hőmérséklet csak 25-26 °C, és így fejlődésük leáll.
A külön dobozokba való helyezés előnye még, hogy a távollétünkben napvilágot látott kis hüllő nem tud beleesni a keltető vízébe. A keltetés folyamatában ellenőrizhető. A tojásra rá szokták írni a fajt, és lerakásának idejét, esetleg kódot. Ezt csak kemény héjú tojáson lehet feljegyezni. Ezért magára a dobozfedőre is lehet feljegyzést készíteni.
Hasznos segédeszköz a tojásátvilágító. Sok bosszúságot és feleslegesen magas villanyszámlát lehet elkerülni használatával. A keltetőbe helyezett tojás - fajtól függően - rövid idő múlva átvilágítható. Ekkor megállapítható, fejlődésnek indult-e, esetleg terméketlen. A kemény- és lágyhéjú tojások is átvilágíthatók. Ehhez szükséges egy doboz, amelyet alulról egy izzólámpa világít meg. Tetején akkora rés van, hogy a tojás nem esik át, de nagy része belefér. A megvilágításkor a tojás felső felén észrevehető a csírafolt, illetve az első vérerek, amelyek a tojáshéj fala mentén a csírafoltból kiágazva láthatók. Ilyenkor kell megjelölni a tojás felső felét, mert ezután a tojást forgatni nem szabad! Minden mozgást lassan és megfontoltan kell végezni! A lámpázást célszerű a keltetés alatt legalább kétszer elvégezni. A terméketlen tojások teljesen áttetszők, azokban nem látni embriókezdeményt. Az esetlegesen megzápult tojásokban a belső anyag a tojás alján gyűlik össze, ezeket ki kell selejtezni.
Egészségesen fejlődő tojásnál először a csírafolt látszik, majd ez a terület egyre nagyobb lesz, s kivehető egy sötétebb rész, ahol maga az embrió helyezkedik el. Kelés előtt a tojások átvilágításakor csak egységes vöröslő szín látszik. Maga a kelés fajra jellemző, és egyedenként eltérő gyorsasággal zajlik. A lágyhéjú tojást a tojásfog segítségével hosszában felhasítja, a kemény meszes héjút pedig belülről egy ponton áttöri. A kis állat pihenési időket beiktatva fél-két nap alatt hagyja el a tojást. Ekkor kell kivenni a keltetőből, természetesen ügyelve a keltető és a külső hőmérséklet közel azonosságára.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
