| A terráriumban tartott élõlények számára is fontos környezet. A természetes élõhelyükön vélt, vagy valós veszély esetén elbújnak, biztonságba vonulnak. Egy szépen megvalósított háttér nem csak látványát tekintve megfelelõ, hanem az állatnak is biztonságot ad, hiszen abból az irányból nem kell támadástól tartania.
Egy terrárium hátterezésekor elsõ lépés azt eldönteni, milyen élõlénynek készítjük, hogy a benne tartott állat igé-nyeinek megfeleljen. Más dekoráció való egy fán élõ, és megint más típus kell egy sivatagi életmódot folytató terráriumi állatnak. Minden esetben törekedni kell azonban arra, hogy a terrárium különbözõ klimatikus viszonyokkal rendelkezzen.
 
Ezért mielõtt elkezdjük a hátterezést, gondosan meg kell tervezni, ezt hogyan valósítjuk meg. A meglévõ szellõzõ felületek erõsen behatárolják a lehetõsé-geket. Ezért – mivel a szellõzõk legin-kább az oldalfalon és felül vannak – a terrárium hátulsó oldalát kell dekorálni. Már a tervezés közben sem feledkezhe-tünk meg az esetleges élõnövények helyé-rõl. Fontos az esetleges melegedõ helyek kialakítása úgy, hogy alatta akár hûsölni is lehessen. Természetesen ez a napozó-hely a lámpa közelében legyen. A terrári-um lakójának igényeit figyelembe véve természetesen akár egy kis vízesést is tervezhetünk. A tervkészítés segít a legjobb megoldás megtalálásában, ezért mindenképp érdemes készíteni.
Maga a hátterezés technikája azonos az elõzõ számban már megismerttel, vagyis egyszerûen megvalósítható. Az út a “profi” háttér eléréséhez a kezdeteken keresztül vezet. Senki nem tudja kellõ tapasztalat nélkül elkészíteni a legszebb hátteret.
 
Szükséges alkotóanyagok: szürke vagy fehércement, színezõ por oxidfesték, fagyálló fugázóanyag, perlit, nikecell da-rabok, akvarisztikai mûanyag csõ, szili-kon ragasztó. A színezõ anyag akár el is maradhat, ha a fugázóanyag színezett.
 
Az elsõ lépés, a nikecell darabok felra-gasztása a hátsó oldalra a tervhez hason-lóan. Ezekbõl a darabokból kell ragasztás segítségével elkészíteni az élõnövény helyét. Használni lehet félbevágott virág-cserepet is, de az elõzõ megoldással élethûbb virágtartót lehet készíteni. Na-gyon fontos, hogy a növény öntözésekor keletkezõ felesleges vizet elvezessük. Ezt szolgálja az akvarisztikai csõdarab. Egy kis darabot úgy kell behelyezni, hogy azon keresztül a felesleges víz kifollyon. A kifolyó rést majd ügyesen eldolgozzuk, amikor a perlitbetont felhelyezzük.
Abban az esetben, ha ágak is vannak a dekorációba tervezve, akkor azokat a nikecell darabok felragasztása után rögzítsük. A szilikonragasztó “meghúzá-sa” után kb. 2 óra múlva meg lehet kezdeni a perlitbeton felvitelét. Elsõ lé-pésként az alkotóelemeket szárazon összekeverjük. Azonos térfogatokat alapul véve, egy rész cementhez egy rész perlitet adjunk. Ezután a fugázó anyagot egy részben adjuk hozzá. Ez adja a háttér rugalmasságát, esetleg színét is. Ezek összekeverése után lehet a színezést megkezdeni. Száraz keverés után annyi vizet adjunk hozzá, hogy ne follyon, állagát tekintve inkább nedves legyen. Pihentetni kell kb. fél órát, majd felhasználható. Mivel nem csak egysíkú a hátér, hanem dimenziós, ezért magát az anyag felvitelét legalább két részletben – de inkább három – kell megtenni.
Elsõ lépésként hátlapjára fektessük a terráriumot, és az így vízszintessé vált felületet fedjük be 0,5–1 centiméter vastagon. Fél-egy nap múlva állítsuk fel a terráriumot és a most vízszintessé vált felületet fedjük be. Ismételt vára-kozás után a terráriumot fordítsuk úgy, hogy a még nem dekorált felület legyen vízszintes és azt is fedjük be. Termé-szetesen minden esetben új keveréket kell készíteni, mert ennyi idõ alatt beszáradna, megkötne. A színhelyesség betartása miatt kell odafigyelni a keverési arányok betartására.
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
