A teleltetés

Az õsz beköszöntével újabb feladatok hárulnak a terraristákra. Akiknek mérsékelt égövi, illetve ennél is északibb területrõl származó állata van, fel kell készülnie az állatok teleltetésére.

A téli pihenõ alatt az állat teljesen ki van szolgáltatva a környezet hatásainak. Azok az állatok, melyek téli álomra vonulásuk alkalmával hibásan mérték fel a búvóhely alkalmasságát, könnyen életükkel fizethetnek tévedésükért. Az esetlegesen beáramló víz könnyen fulladásukat okozhatja. A felmelegedés, vagy a túlzott lehûlés is nagy próbatétel számukra. A terrarista éppen ezért a lehetõ legpontosabban szeretné meghatározni azt a helyet, ahol kedvence pihenésre adja a fejét.

Magának a telelésnek kettõ módja van. A tényleges telelés, illetve a pihenés. Ez utóbbi rövid idõtartamú 2–3 hónap és magasabb, 10–15 °C hõmérsékleten történik. Ez úgymond “könnyû”, itt nagy hibát nem lehet véteni. Az igazi teleltetés már kicsit több figyelmet követel.

Az elsõ feladat a hely kiválasztása. Nagyon fontos, hogy csak akkor teleltessünk, ha valóban muszáj. A legtöbb állatra a teleltetés serkentõleg hat a szaporodását tekintve. Vannak fajok, melyek csak abban az esetben képesek szaporodni, ha téli álomban voltak, ugyanis ez idõ alatt történik a nõstények peteérése. A hímek is jobban szaporodási kedvre hozhatók, mint azok, melyek folyamatosan nõstények közelében, “állandóságban” élnek. Vannak teknõsök, melyek a tavaszi ébredés után csak pár napig fogamzóképesek. Ezért van az, hogy a hím egyedek pár héttel mindig elõbb ébrednek, mint a nõstények. Így tavasszal már “fitten” várják párjaikat. A telelõ helynek állandó hõmérsékletûnek kell lennie, illetve a hõmérséklet csak kis mértékben ingadozhat. Ez az érték 5–8 °C közötti. Tíz Celsius fok hõmérséklet felett már könnyen felébredhetnek, így felélik tartalékaikat, az igazi ébredésig kiszáradnak. Normális esetben 5–10 dkg-ot vesztenek testsúlyukból, amely inkább a folyadék vesztésébõl adódik. Teleltetésre egy pince tökéletesen megfelelõ. A közeg nedves avar, melyet ládákban helyezhetünk el. Természetesen a láda oldalán szellõzõ rések biztosítják a levegõ áramlását. Magát a ládát nem szükséges lefedni, ez csak akkor kell, ha a pihenõ állatokat kisragadozók veszélyeztetik.

A kétéltûek teleltetésére kis méretû üvegterrárium megfelelõ. Ebbe nedves tõzeg és moha keverékét kell tenni, majd az állatokat behelyezni. Így, terráriumostól kell a telelõ helyiségbe bevinni. Fontos, hogy ez a teleltetõ közeg mindig nedves legyen!

Téli álomra vonulás elõtt az állat egészségi állapotának felmérése döntõ lehet a késõbbiekben. Csak egészséges állatok teleltethetõk! A beteg, legyengült, nagyon könnyû testsúllyal rendelkezõket nem szabad lerakni. Ezen állatok túlélési esélye minimális. Amikor elérkezett az idõ, – kb. október hónap – fel kell készíteni az állatokat. Az etetést be kell szüntetni, hogy a béltartalom kiürüljön. Egyhét múlva langyos vizes fürdetést kell alkalmazni. Ekkor megindul a salakürítés. Újabb egyhét elteltével a fürdetést meg kell ismételni, ezután az állatok lerakhatók. Egyes terraristák véleménye szerint nem szükséges a béltartalom kiürítése. Valóban elképzelhetõ, hiszen a saját tapasztalataim a sztyeppi teknõsökkel kapcsolatban is ezt támasztják alá. Õsszel ritka, de folyamatos táplálkozás közben elvermelik magukat, nem tartanak kéthét koplalást. A telelés alatt kéthetente ellenõrizni kell az állatokat és a körülményeket. Elengedhetetlen egy hõmérõ a teleltetõ helyiségben, még jobb egy max-min hõmérõ, amely “megjegyzi” a legmagasabb és a legalacsonyabb értéket.

Szabad tartás esetén van, hogy az állat – leginkább gyík és teknõs – maga vonul el telelni. Szerencsés esetben nyomot hagy maga után, hogy hol vermelt el. Nem biztos, hogy a terraristának ki kell venni, de nem árt ellenõrizni a területet. Amennyiben úgy ítéljük meg, hogy nem fenyegeti betörõ víz, ragadozó, nyugodtan hagyhatjuk ott. A már említett sztyeppi teknõseim rendszeresen maguk telelnek a kertben a szabadban, és eddig mindig rendesen elõ is jöttek. Ezt már 6. éve ûzik.

Az ébredésrõl majd tavasszal beszélek